A ma ismert mulatós zene gyökerei egészen a 18. század elejére nyúlnak vissza amikor megjelenik egy a népdalokra támaszkodó mégis egyéni szerzős, funkcionális műfaj a verbuváló dal. A verbuváló dalok célja a paraszt legények hadseregbe való bevonása, a toborzás és zeneileg nyugati minta alapján valósul meg. A verbung később finomodik, eredeti funkcióját elveszíti és a 19. század közepén megjelenik a csárdás. A csárdás eredetileg népi tánc mely sok egyéni szerzőt is megihletett és alkottak ebben a műfajban.
Az 1848-as forradalom leverése után ismét új műfaj jelent meg a magyar zenei palettán, a magyar nóta. A magyar nóta egyéni szerzők tollából származik, népies hangulatú mégis sokkal könnyebben énekelhető, mint egy népdal. A mulatóshoz hasonlóan a magyar nóta is egy alantasabb műfajnak számított a magas művészet perspektívájából, amelyet Kodály is képviselt. Ennek ellenére a műfaj nagyon népszerű volt és a szocializmus évei alatt is az maradt elsősorban vidéken. Ezek a műdalok betörtek a kocsmákba, lakodalmakba.
Érdekes módon a verbung és a magyar nóta is olyan időszakban jött létre, amikor a magyar társadalom erős Habsburg elnyomás alatt élt és az identitás megőrzésére és erősítésére szolgáltak ezek a műfajok a kialakulásuk pillanatában, később persze ez enyhült mindkét esetben.
A lakodalmas rock is hasonlóképp reagál egy társadalmi helyzetre, ami egyrészt a szocialista kultúrpolitika általi elnyomás, másrészt az anyaországtól leszakadt területeken élő magyarság igénye a saját indentitásának megtartására azáltal, hogy olyan kulturális terméket fogyasszon, ami neki szól.